Rólunk

A szigetújfalui általános iskola rövid története
az 1700-as évektől az államosításig 1948-ig

Kivonat a 2006-ban megjelent iskolatörténeti kiadványból

Az iskola alapításának évét pontosan nem tudjuk. Az eddig megismert levéltári forrásokból arra következtethetünk, hogy településünk első iskoláját 1740 körül létesítették. Az iskola a katolikus egyház által meghatározott szigorú rend alapján működött.
1771-ben Weingarter Tóbiás, a szigetújfalui plébánia akkori szerzetes-adminisztrátora jelentést készített a falu iskolájának helyzetéről. A dokumentumból megtudhatjuk, hogy egy tanító 25 katolikus gyermekkel foglalkozott. A tananyag: írás, olvasás, számolás és hittan. A gyermekeket anyanyelvükön (németül) oktatták. A szerzetes a következőképpen jellemezte a helyi és a fíliában dolgozó tanítókat: ...Ismerem ezeket a szorgalmas, a saját hivatásukban becsületes embereket, akik az általuk teljesített szolgálatban nemcsak a gyermekek oktatását illetően, hanem a keresztény tudományt illetően is okosak, úgyhogy saját és mások erkölcsi életét tekintve a legjobb példával járnak elő.A megvizsgált dokumentumok alapján valószínűsíthető, hogy 1777-ben az iskola már egy különálló épületben, közvetlenül a plébánia mellett működött. Az iskola közvetlen felügyelője a helyi plébános volt.A 19. század elején a tantárgyak sora – írás, olvasás, számtan, katekizmus – énekkel, és az olvasókönyv olvasmányainak feldolgozásával bővült. A tanítót a királyi főigazgató nevezte ki. A képesített tanító kb. 100 főnyi gyermekkel foglalkozott. A tanító a kántori teendőket, és a község jegyzői feladatait is ellátta.

1876-ban az intézmény kétfelé vált: megalakult az állami elemi népiskola – csak lányok számára, megmaradt a katolikus iskola – csak fiúk számára. A fiúkat csak férfiak tanították, míg a lányokkal tanítónők foglalkoztak. A falu népességének növekedésével párhuzamosan, az iskolások létszáma is fokozatosan nőtt. Mindkét iskolában a tantermek egyre zsúfoltabbá váltak.

1899. év tavaszán a plébános, mint a római katolikus iskolaszék elnöke, kérvényt nyújtott be a községi képviselő testület felé egy új iskola építése vagy a meglévő kibővítése tárgyában. A képviselő testület határozatában kérte az iskolaszéket, hogy „...az iskola építéssel várjanak addig az ideig, míg az eladott házhelyek vételárai mind befolytak, mely összeg úgy is az iskola építkezési czélokra lett előre ajánlva.” A járási főszolgabíró és a királyi tanácsos év vége felé elrendelték az állami leányiskola kibővítését, illetve még egy, tehát a harmadik tanterem felállítását. A községi képviselő testület határozatában a következőket rögzítette: „...ez idő szerint a harmadik tanterem felállítása teljesen felesleges, azon alapos indoknál fogva mivel az összes állami iskolába járó tankötelesek száma a 100-at alig haladja meg ... a meglévő két tanterem olyan tágas, hogy azokba a törvény kívánalmainak megfelelőleg legalább is 140 tanköteles nagyon kényelmesen elfér...”
1908. decemberében – hosszú évek előkészítő munkája eredményeképpen – a katolikus iskolaszék iskola építése céljából 20 éves törlesztéses kölcsönt vett fel. Perndl Flóris budapesti építőmester elkészítette az új iskola terveit. 1909-ben az iskolaszék a Püspöki Hatóság engedélyével Holzmann Henrik ráckevei vállalkozóval építési szerződést kötött a két tantermes iskola és a hozzá tartozó két tanítói szolgálati lakás megépítésére. Az épületet még ebben az évben birtokba vették a tanulók és a tanítók.
1913-ban a község elöljárósága megvizsgálta az állami leányiskola magas hiányzásának okát. A vizsgálat bebizonyította, hogy a kimagasló hiányzás okai a szőlőműveléssel kapcsolatos munkálatokban keresendő. A családok májustól októberig (szüret végéig) a földeken dolgoztak, sokan – még a gyermekek is, napszámot vállaltak a család jobb megélhetése érdekében. A képviselő testület elmarasztalta az állami leányiskola igazgatónőjét, amiért nem június 15-e előtt tartotta meg az évzáró vizsgákat.

A magyar Királyi Tanfelügyelőség és a községi képviselő testület elismerte, hogy a felekezeti iskola mintaszerűen működik.
Az első világháború ideje alatt a falu mindkét iskolájában szünetelt a tanítás.
Az 1920-as évek elején újból átszervezték az iskolákat. A római katolikus iskola vezetősége – mindenekelőtt erkölcsi szempontból – ismét a fiúk és a lányok elkülönítését kívánta. Az iskola ismételten két épületben működött, egyikben a fiúk, a másikban a lányok tanultak.

A tankötelesek száma összesen 350 fő volt, három tanító foglalkozott a fiúkkal, két tanítónő oktatta a lányokat. Mindkét iskolában két-két tanterem volt, három-három tanerővel. Egyik iskola sem tudta már az igényeket kielégíteni. A községi elöljáróság 1922-ben úgy határozott, hogy az 53 év óta használaton kívül lévő Vasút utcai temetőt az egyházközségtől iskola építése céljára meg kellene vásárolni. 1926-ban a községi képviselő testület az iskola építési költségeinek 50 %-át a Magyar Királyi Népjóléti Minisztériumtól államsegélyként megkapta. A két tantermes iskolában 1927-től megkezdődött a tanítás.

Az épületet végül 1964-ben lebontották.
Az 1937-38-as tanévben a katolikus iskola magyar tagozatúvá, az elemi iskola német tannyelvűvé vált. 1938. októberében – nem sokkal a tanév megkezdése után – az állami iskola vezetése a német anyanyelvű gyermekeket átvette az állami iskolába, a magyar anyanyelvűeket a katolikus iskolába irányította. Ettől kezdve egy osztályban tanultak az egyidős lányok és fiúk.

Az új tanév újabb nehézségeket hozott. A település iskoláit ismét átszervezték: az állami elemi népiskola bérelt termeiben tanították az I.-IV. osztályosokat, a felső tagozat 36 tanulója a katolikus épületbe került. A katolikus iskola tanítási nyelve továbbra is a magyar, az állami iskola kisebbségi rendszerű maradt.

A II. világháború kegyetlen harcai alapos pusztításokat végeztek a faluban. A bombázások során rengeteg épület megrongálódott. A lakosság száma hirtelen megcsappant. Az 1945-46-os tanévet – nagy nehézségek árán – szeptemberben elkezdték. 1947-ben miniszteri rendelet jelent meg a három különleges szervezetű általános iskola egységes működésének lehetőségéről. Az egyik lehetőség volt, a településen belüli kis létszámú iskolákból létrehozható együttműködő általános iskola. 1947. július 27-én, az állami általános iskola igazgatója, a község plébánosa, mint a katolikus iskolaszék elnöke, és a kerületi tanfelügyelő együttműködési szerződést írtak alá. „...az 1947/1948. tanévtől kezdődően a két iskola mindenben kooperál, és jövőben, mint a szigetújfalui r.k. iskolával együttműködő állami iskola fog működni, az állami általános iskola igazgatójának tanügyi igazgatása mellett. Az állami általános iskola igazgatója a nyolc állami iskolai tanítót és a rom. kat. iskola kántortanítóját úgy osztja be az osztályokba, hogy a rom. kat. kántor a kántori teendőket akadálytalanul elláthassa, de a tanítás menete is zavartalan legyen.” Egy évvel az 1948-asállamosítási törvény megjelenése előtt Szigetújfalu katolikus iskolájának államosítása viszonylag csendesen ment végbe.


Engert Mária